Újabb szerződés, ezúttal az Immortal / Epic kiadóval. 1994-ben jelent meg az azonos nevű, KoRn című debütáló album. Ezen szerepelt a sokat emlegetett Daddy is, amit mindössze egyszer játszottak el élőben, Jonathannak annyira fájdalmas volt, a földről vitték el a mentők…

Az új kislemezt az MTV is játszani kezdett, így hamarosan mindenhol róluk lehetett olvasni. Ahogy ez lenni szokott, sok banda lemásolta a hangzásukat, a Sepultura-tól kezdve a Coal Chamber-ig. A KoRn egyre népszerűbb lett, felkerültek a Billboard-ra és turnézni kezdtek többek között a The Offspring-gel, a Biohazarddal, a House of Pain-nel és Marilyn Mansonnal. Részt vettek az Ozzfesten is, azonban annyira összevesztek Ozzy feleségével, hogy abbahagyták. (Mostanra már kibékültek és a 2003-as Ozzfesten ismét részt vettek)

Az együttesről elnevezett első nagylemezén – David villámgyors dobpergésekkel, Munky és Head gitárosok ijesztő, hátborzongató riffekkel, Fieldy impresszív kalapácsszerű basszusvonalakkal és Jonathan valódi érzelmi énekhangjával – a KoRn nyersen mutatkozott be a világnak. A többnyire önéletrajzi szerzemények, amelyeket Jonathan írt, az elveszített gyermekkort ecsetelik. Olyan heves érzelmekkel és energiával adta őket elő, hogy mindenhol azonnal megnyerte a rajongók tetszését.

A KoRn a furcsa egyéni hangzását más együttesektől eltérő módon érte el. Az első és legjelentősebb különbség, hogy Head és Munky héthúros gitárokon játszanak. A többlethúr alacsonyabb hangnemiséget biztosít, átfogóbb akkordtartományok előadását teszi lehetővé. Head és Munky nem konformisták, gitárjaikat nem úgy szólaltatják meg, mint a zenészek többsége: a gúnyos, mély hangok és az éles magas hangok hátborzongató keverékeként. A KoRn első nagylemeze kétszeresen platinás lett.

A lemezen található a KoRn shownyitó dala, a Blind, a Shoots and Ladders, az észbontóan gyors Divine és az általános tetszésnek örvendő Need to is. Az egész lemez tulajdonképpen a gyerekkor metaforája. Ezt bizonyítja a lemezborítón látható fiatal lány képe, a mellékelt gyerekkézírásos könyvecske, valamint a corn szó csúfolkodó kiírása K-val és fordított R-rel. Lelkes követőiknek azonnal szembeötlött, hogy Jonathan mondanivalója nem az a megszokott szöveg, hogy „Oh, a barátnőm elhagyott...”, amilyen az együttesek legtöbbjére jellemző. Ehelyett igaz történetek hangzanak el az emberről, akinek a múlt eseményei tönkretették az életét.