Slash, akinek igazi neve Saul Hudson, az angliai Stoke-On-Trent-en született 1965. július 23.-án. Édesapja, Tony fehérbőrű angol, édesanyja Ola, fekete amerikai. Két fiuk született, Slash és öccse, Ash. Mindkét szülő munkája szorosan kapcsolódott a zeneiparhoz. Tony, mint grafikus tervező dolgozott. Egyik legemlékezetesebb munkája Joni Mitchell 1973-as Court and Spark című lemezének borítója. Ola ruhatervezőként tevékenykedett, ő készítette például a kosztümöket David Bowie első mozijához, az azóta klasszikussá vált 1975-ös The Man Who Fell To Earth című filmhez. Apja egyik barátja volt, aki először Slash-nek nevezte a fiút.

"Egyfajta lázadó stílusú hippi családban nevelkedtem, kölyökként igen szabadon éltem. Baszdmegezni úgy hét vagy nyolcéves koromban kezdtem, és a szüleimnek is gyakran mondtam, hogy basszák meg. Azt hiszem, sokan rémítőnek tartották ezt..." E szabadszájúsággal ellentétben a valóságban Slash igen zárkózott srác volt, aki nehezen tudott társaságban ellazulni. "Ez az egyik oka, hogy inni kezdtem. Ha nem ihatok, magamba süllyedek. És persze jó is ..., szeretek berúgni. Ezt a szokást tizenkét évesen kezdtem felvenni. Segít, hogy kibújjak a csigaházamból. Egyszerűen képtelen vagyok józanon normálisan viselkedni társaságban."

A fiatalember élete akkor kezdett a feje tetejére állni, amikor szülei házassága megromlott. Mivel a hetvenes évek elején szétköltöztek, Slash egy ideig nagymamájával élt. Tizenegy éves volt, amikor apja elhatározta, hogy fiával Kaliforniába költözik. A külvárosi Anglia viszonylagos nyugalma után Slash nehezen tudott alkalmazkodni az új, izgalmas amerikai környezethez. "Amikor megérkeztünk L.A.-be, és elkezdtem iskolába járni, nem illettem a képbe igazán. Tizenhárom évesen rájöttem, hogy beleszarok, nem törődök többet ilyesmivel. És mintegy varázsütésre mindenki haver lett, én pedig egyre népszerűbb. Egész különös volt. Addigra viszont már engem nem érdekelt ez, mert inkább szerettem egyedül lógni, kerülni az iskolát és gitározni ..."
Slash 1992-ben feleségül vette Reneč Sulan-t, majd hamarosan elvált tőle. 1995. februárjában kiadta szólóalbumát, Slash's Snakepit: It's Five O' Clock Somewhere címmel, melyben Matt, Gilby, és Dizzy is közreműködött. 1996-ban pedig Axl-lel való összetűzései miatt kilépett a bandából.

Szülei zeneipari kapcsolatai folytán Slash tinédzserkorára hatalmas lemezgyűjteményt halmozott föl. A rockzenén kívül különböző stílusú popzenei lemezeket is gyűjtött. "Mindig is szerettem a zenét. Kedvenceim közé tartozott a The Who, Joni Mitchell, a Led Zeppelin, Minnie Ripperton, a The Rolling Stones, Chaka Khan. Tudod a Rags To Rufus című nóta és ilyesmi. Ez mind meg volt nekünk." Annak ellenére, hogy ilyen zenei háttérrel rendelkezett, hangszervásárlás és a zenetanulás gondolata egyszerűen nem izgatta. Akkor támadt először ilyen ötlete, amikor Steven Adler először mutatott neki egy erősítőhöz csatlakoztatott elektromos gitárt. "Steve bedugta a dugót, tökig csavarta a hangerőt, és állati hangosan döngetni kezdett rajta. Engem pedig baszottul elbűvölt." Tény, hogy annyira elbűvölte, hogy elszaladt és vásárolt magának "öt dollárért egy darab fát, amire néhány húrt szereltek", majd alapszintű gitárleckéket is vett, majd az egészet otthagyta, hogy hazamenjen kedvenc Aerosmith, valamint Led Zep lemezeire gitározni. "Akkoriban fogalmam sem volt a basszus- és szólógitár közti különbségről, vagy bármi ilyesmiről. Lényegében azért választottam a szólógitárt, mert több húr van rajta."