Michael McKagan néven született a Washington állam-beli Seattle-ben, 1965 február 5-én, a család nyolcadik gyermekeként. Duff (a punk neve) már beleszületett a zenei környezetbe, bátyja (Bruce), aki maga is basszusgitáros volt, tanította meg neki az első akkordokat.

Duff-ra a punkzene tette a legnagyobb hatást. Saját bevallása szerint tizenöt és tizenkilenc éves kora közt több mint harminc bandában játszott. Nem csak basszgitárosként tevékenykedett, hiszen a dobolást és gitározást és kipróbálta. Majdnem az angol proto-punk együttes, az Angelic Upstarts dobosa lett. A korlátozott rock-köröket már unta Seattle-ben, így otthagyta az egészet és elindult Los Angeles felé.

Rengeteg történet keringett L.A.-ről, arról, hogy milliónyi jó gitáros nyomul arrafelé. "Azt pedig végképp nem gondoltam magamról, hogy a top gityósok egyike lehetnék. Szóval, hogy legalább megvethessem a kibaszott lábamat, elhatároztam szerzek egy basszusgitárt meg egy erőlködőt, és úgy próbálok szerencsét."

Több együttes után egy rövid időre beszállt a Road Crew-ba, ahol csak két tag volt stabilan: az egyik egy halkbeszédű, göndör hajú srác, akit egyszerűen csak Slash-nek ("Húgy") hívtak, és egy nagyképű dobos, Steven. Ez a banda mindig új tagok után kutatott, mivel Slash-en, és Steven-en kívül senki sem bírta túl sokáig. Duff így hamarosan ki is lépett, majd jelentkezett Axl hirdetésére...

Szólóalbuma Belive In Me címmel 1993-ban jelent meg. A Guns-ból való kilépése után egy régi bandájának - Ten Minute Warning - című albuma (1998) is kiadásra került. De Duff a Neorotic Outsiders-ben (1996), és a Slash's Snakepit-ben (1995) is benne volt.

Duff McKagan, a balkezes basszusgitáros sztorija Los Angelestol jóval északabbra kezdődik. "Frankó rockos város, zeneszerető undergrounddal" - így jellemzi ő maga szülővárosát. Annak idején, amikor Duff még barna hajú kissrác volt, s nem tudta eldönteni, hogy szólógitáron, basszusgitáron vagy dobon játsszék inkább, Seattle zenei élete éppen virágjában volt. "Kismillió együttes létezett, és kismillió helyen lehetett játszani" emlékezik Duff. És ez nem túlzás: Duff harmincegy bandában fordult meg azokban az esztendőkben Seattle-ben, köztük egy Fartz nevű punk-együttesben is. Bár Seattle-ben bőségesen volt alkalom arra, hogy az ember más zenészekkel és a legkülönbözőbb összeállításokban játsszék, az ottani klubokban való fellépés egy "komoly" zenésznek végül is csak zsákutcát jelenthetett. "Az ember legfeljebb a Queensryche-be juthat be, az egyetlen menő együttesbe. Persze azért Seattle jó iskola volt számomra."

Duff, akárcsak leendő társai, Slash és Axl, teljesen bele volt esve a Sex Pistolsba; Duff szerint Sid Vicious az egyetlen muzsikus, aki hatott rá. Mint mondja, ő volt a legfrankóbb basszusgitáros, akinek valaha is hangszer volt a kezében. Nem csoda, hogy Duff, amint Los Angelesbe érkezett, teljes egészében a basszusgitárnak szentelte magát. Eladta minden cuccát, és vett egy basszusgitárt meg egy kis erősítőt, mondván: "Gitáros volt ott kismillió, én meg egyáltalán nem voltam olyan hu de jó. Akkor azt mondtam: oké, basszusozom, csak azért, hogy bedugjam a lábam az ajtórésbe. Mert basszusgitárost elég nehéz volt találni. Szóval így kezdtem. Egyáltalán nem voltam olyan jó az elején."

A tizenkilenc esztendős Duff McKagan, aki az előző pár évben is zenészként kereste a kenyerét, most megint a nulláról kezdte. Egyetlen lelket sem ismert a városban, a bátyját kivéve, aki kissé távolabb, San Fernando Valley-ben lakott; úgyhogy elég izgalmas volt a dolog. "Jó iskola volt, több szempontból is, hogy odaköltöztem abba a nagy városba, és nem ismertem senkit. Izgalmas volt, hogy egyáltalán ott voltam, és fogalmam sem volt, mit hoz a holnap."

"Próba szerencse" alapon jelentkezett, amikor egy szép napon észrevett egy hirdetést az egyik helyi lapban: "Basszgitárost keresünk. Aerosmith, Alice Cooper, Slash." A névből ítélve valami punk társulatra számított, erős rockos beütéssel, ami a hetvenes években nagy divat volt; amikor azonban elment a megbeszélt találkozóra a Canter's-be (ez Los Angeles legendás éjjel-nappali csemegeáruháza, mellesleg rocktanya) két hosszúhajú srác várta. "Fura érzés volt, amikor először találkoztam Slashsel és Steve-vel [Adler], mert soha nem volt még dolgom ilyenekkel, mármint ottani Los Angeles-i srácokkal. Elmentünk piálni az éjszakába, így jött össze az az ócska banda. Slash bandája, a Road Crew."

Duff első benyomásával ellentétben Slash valójában nem is volt Los Angeles-i, sőt nem is afféle szőrmók, örökké piás puncipecér, amilyennek első látásra hitte volna. Az elegáns kalap alatt ugyanis nagyon éber és intuitív szerkezet ketyeg. Bár nagyon modorosnak tartaná, ha bárki a valódi nevén szólítaná, annyi bizonyos, hogy neveltetése döntő befolyással volt karrierjére.